csendes éjjel
éji fénnyel
csillagösvény útjain
könnyű kézzel
hintem széjjel
vágyott, régi bókjaim
porzik az ég
sötét fátyla
víg dalomra megremeg
csodálkozva
néz reám a
fakó őszi förgeteg
gyémánt szemek
szikrát szórnak
halovány Hold felragyog
nevetnek, ha
rád találnak
gyönyörű szép csillagok
virág szirma
harmat bölcső
tört napsugár járja át
titkon őrzi
hervadt virág
csenddé mállott sóhaját
mégis mosoly
ül ajkamra
csak azért is nevetek
nem győzhet le
fájó bánat,
fegyverem a szeretet
mosolyunk, ha
találkozik
a végtelen útjain
zene csendül
szívünk régen
halottnak hitt húrjain.
