Januar huszonharmadika, szombat
London. Konyvasar meg a maradek ajandekok. Kurvajo fej vagyok, hogy ennyi ajandekkal megyek haza. Szerintem. Legkozelebb nem teszem. Csak kis csoki, suti. Na vissza. Szoval hat aztan meg a repterre rendben kiertem. A szivem helyen hatalmas ko, lelkem ur, agyam,ban vihar. Keraly. Menjunk vissza tett szinhelyere es report. A repteren bolyongtam, meg azert anyumnak vegyunk valamit, amit viszek tan nem eleg. Nem mondom mit. De vettem es akkor `Anna Rahel Muller – passanger – come – pls – gate...` aham.
Pedig meg volt idom. De azert en rohanok – ket rozsaszin borond, meg kalap es zacskok es mosoly – bocs. `Less people – quick departure – you are the last one – thank you`. Fasza. Egy egesz repulonyi ember vart ram. Lehet semi kedvem haza menni? Lehet.
Leszallas. Mivel korabban indultunk, ertelemszeruen korabban erkeztunk. Fel oraval. Megint fasza. Akkor veszek egy kavet – nyolcszaszotven forintert – es elszivom a megmaradt cigarettamat. Kozben hivom Klaidast a Magyar telefonrol, ami szinten lemerulni keszul, hogy ez a szamom. `Wrong number – failed call – try again`. Ezert nem valaszolt az uzeneteimre. Marta. `Pls – inform him – this is my number – thx`.
Megjegyzem, hogy a nyaladzas azota elapadt... az apacasag sok mindenre kepes.
Aztan mentem Agiekhoz.
Gabika felugrott, mert hogy mennem kellett Orisekhoz. Egy kis balhe, mert egyikuk sem erne ra maskor es mind a ketten velem szeretnenek lenni es meg veluk, de ezt egy idobenes terben nem lehet megoldani. Igy hat Gabika felugrott egy sutire (de meg milyen sutire, bar lehetett volna habosabb) es egyeztettunk egy masik napot (amikor van ram ideje) es mar rohantam is Orsikajekhoz. A gyerekek hianyoztak es edesek es sokaig beszelgetes. Aztan Orsika haza autoztatott engem, ejjel. Mint regebben...
Eszembe jutott, aikor eloszo ult es vezetett, sok(k) idoutan. Nem vagyok egy felos ember, de akkor sikerult belemfagyasztani a lehelletet is... es nem csak, mert minusz husz fok volt es jeges ut es sotet... ugy fogta a kormanyt, mintha az elete fuggne tole, mikozben nekem kussban kellett (volna) lennem, hogy tudjun a szentem koncentralni... Anyamhoz szoktam, ez van. Aki, ha eppen nem szineszno, a legjobb tazis lehetne Budapesten... Mar mondtam is neki, hogy akar, de nem vette a poent.
Csendes megjegyzes, hogy a frissen javitott gazhajtomuvem, ai adja a hot, persze hogy felmondta a szolgalatot. Immaron hivatalosan is kibirhatoan fagyos hangulat, amig meg nem erkezik a felmento sereg egy szemelyben: Jozsef, a draga - remelem kabatba lep be az ajton. Mihamarabb... mert bar borom a hideget, de melegben jobban mukodnek az izuleteim.
Akinek mindene volt azedesseg. Es volt egy porcelan edenye, amiben tarotta a savanyu cukrot meg a csokit... es nagyon szerette a karamellat, bar ahogy idosodott a fogara fogva kihagyta, inkabb maradt a nutellanal meg a likoros cukornal. Beke beli, Veled.
Aztan valahogy Szilvihez (konyvelo) is odaertem. Az evek folyaman megszokta, hogy bar a pontossag ereny, sajnos nekem neha gyengesegem.. foleg, ha az idoeltolodas miatt egy oraval korabban van. Amit nehezen dolgozok fel. Mi lesz, ha vegre sikerul eljutnom Kina, Amerika es hasonloan tavoli helyekre, hogy hol a Nap es a Hold messze messze a megszokottol ter nyugalomra vagy kezd dolgozni....
Konyvelo utan rohanas haza. Egy kicsit BeKaval osszeugras egy laptopnyira a Kalvinon es finom kave, no meg a tanarno fellibbentette fatylat a sulirol. Vacsora, nyugalom es este meg szinhaz. A hajam rovidebb, szinesesbb es a szemoldokom is vekony (utalom. Nagyon.) Szeretem, ha vastag es ez mar teny.
Januar huszonnyolcadika, csutortok
Mivel jott Jozsef, nem mentem keresztanyamhoz. Rostellem, de nem jott ossze... meg is lettem jegyezve. Mert hogy Alexander Graham Bell 1876-ban feltalalta az eletktromos beszelo gepet, mai neven telefont... azt. `Helyette` Ori latogatott es es a gazos meg mindig, aztan mentem Apamhoz.
Beszed. Eloszor celebek. Aztan en es o. Vegul egy kis tarsasag. Majd hideg Budagyongy, ami inkabb mugyongy, mint igazi, de a noi mellekhelyseg legalabb nehezen megtalalhato, viszont nagyok a tukrok.
Este viszont, viszont vegre kuttura es bekebeli borozgatas kedveseimmel Endike es Tamas, egy belvarosi, hetedik kerultei lakas konyhajaban: paprikas csirke (isteni), teszta (feher) es bor (voros). Meg szerencse, hogy volt jegyunk es tudtam kozvetiteni, mert eppen hogy nem kezdodott el az eloadas es volt meg idonk beulni a nezoterre. Upsz. Elso sor, kozep. Ket ferfi kozott a legjobb szinhazban ulni. Finoman lehuppansz a szekbe, elhelyezkedsz: fej hatra, kar ket karfan enyhen olelkezve a korulotted ulokkel, lab keresztbe, erdekes minden korulottem mosoly es beke abrazata. Habar szegeny csirke a gyomromban vegezte es a szinpadon is dramai a helyzet, az elet szep. Fokent, ha a barataiddal lehecc. Este seta vissza az 5kerbol a hetbe, ejszakai buszozasvillamos es haza. Igaz egyedul, de szivemben telve finom olelesekkel.
Januar huszonkilencedike, pentek
A nap egyenlo a semmivel. Fekves, pihenes, pakolas, takaritas, eves, fekves, pihenes. Regen is volt mar ilyen, foleg a sajat lakasomban. Udito es lustito. Egyben.
Krisztike. Nagy nehezen megtalalom a hosszu es szeles es tobb savos es szurke es poros es budos uton a szamot. Bemegyek a kapun. Magyar mentalitas, hogy a kapuor nem koszonom. Igaz, miert is. Latogato vagyok es no. Elore koszonok es megkerdem, hogy a foldszint 6os szam merre talalhato. `Nem latod, hogy merre kell menni?` - Sajnalom uram, nem. Harom fele agazik az aula es nem tudom merre lehet a foldszint 6os szam. `Tenyleg nem latod? Ha ez egy ajto, szemben a kapu, akkor csak arra -mutat a lepcsok fele- lehet, nem? Szamolj el 6ig es megtalalod.` `Koszonom szepen a segitseget. Nagyon kedves.` Aztan a folyoson mar jon is felem Kriszti. Aki elkezdi vedeni a kapuort, mert biztos rossz napja volt. Biztos. Sebaj. Meg csak par napja vagyok Budapesten, de mar ugy gondolok Ra, mintha a fogamat akarna kihuzni a nap minden perceben s mikor eppen nem jut eszebe kinozni, csendes apatiaval hallgatom kepes gondolatait az eletrol. Faj.
De sebaj, mert este hatalmas szalonna, sajt es feher kenyer arty no meg feher bor es palinka, meg kint a minusz huszban cigaretta.... Baratokkal lenni kedves szivemnek, lelkemnek, foleg ha a baratno terhes es boldog es parja is sugarzik...
Januar harmincadika, szombat
...es meg reggel, hiaba szukseges miattam felkelnie hajnalban. A ho eltakarja az utat. Az autot assuk es assuk kifele a hobol. Szinte lassan tunodve, Remenytelenul.. mondhatni a semmi agan ul kis szive
Skip.
A palyaudvaron kesik minden vonat. Nem baj. Igy legalbb nagyon orosszul bevalthattam a maradek kis fontomat, hogy nagyot bukjak es meg ma ois emlegethessem, mekkora egy ... vagyok. De legalabb a kave finom es kecsegtet a gondolat, hogy jo barattal talalkozom. Es a nagynenemet is latom, szinpadon. Is.
Miskolc fele eltunnek a hatarok eg es fold kozott. Olyan, mint a mennyorszag es az elet kozotti hofeher mezon, ahol a semmi uralkodik. A semmi, ami a minden. Igaz, vannak dohanyzok es felek a csomagom magara hagyni, de mit nekem 2od osztaly. Vegre Miskolcon vagyok.
`Kar hogy nem hoztam napszemuveget... Amugy szia...` - mondom, mint megerkezo tobb, mint fel ev utan. Aztan a hazban fogadnak kedvesebbnel kedvesebb emberek es palinka, meg teszta es muzsika meg cigaretta.
Este szinhaz. Julcsi (a nagynenem) es Karoly (nem a nagybacsim). Magyar darab. Engem idegesit - kiveseztuk. Spiró György Prah. Julcsit szerettem benne. Meg azt, hogy (emlekeim szerint) eloszor beszelgettunk komolyan, felnottese. Miszerint ki mit gondol es mivel mas allasponton vagyunk, igy nem is volt olyan egyszeru. Szerrem Julcsival lenni
Nem vagyok az az ember, aki felne kockaztatni. Igy is rettegek sok mindentol, megha tudat alatt is, s mikor napvilagra kerulnek az elrejtett remkepek csak csodalkozom nagyokat, leforrazva. Carpe diem meg Szeressuk egymast gyerekek... es a tobbi meg nem szamit. talan ezert hivnak sokan eletmuvesznek,pedig a felelem az, ami sokszor vezet. Felelem a felelmeimtol, melyekkel nem vagyok hajnaldo sem szembe nezni sem ujjat huzni, inkabb kikerulom oket, vagy nem veszek tudomast es lepek. Es nem felre vagy meghatralva, hanem batran. Csak elore. Illeri illeri elore...
Este a szinhaz utan a nyikorgo hoban hazafele barattal. Sarga fenyek vakitanak. Otthon baratokkal folytatasa az estenek csak korona a tejszinhabon. Es menden mes elere... elere ellere ellere elere... Kevegjek e szederfet, dengenek ett e mehek... Joejt!
Januar harmincegyedike, vasarnap
Reggel pinyt es trillatrilla arany madar a fejemtol 10centimeterre kezdte el eneket, midon a nap elindult fent az egen es en csak azert nem kurvanyaztam hangosan, mert szeretem a madarakat, tiszteltem es tisztelem mind a mai napig Gabor erzeseit a madarak iranyaba... de mi a faszert mondtak tovabb, mikor mar letakartuk oket - hogy megis csak a hajnal 6os ebresztes tul korai... Ok nem hittek nekunk, igy 4-5ora alvas utan kezdodott ismet a nap. Halleluja...
Gong furdo. Szeretjuk. Meg Gabort is.
Aztan vissza haza. Kesessel - meghozza orakban merve, de Rojke acel szilard anyagbol keszult, es kitarto mint Schummaher: talalkoztunk a palyaudvaron. Juhejj! Nalam teja meg keksz es hozott csokit es olelgetes a magunk modjan, aztan meg mar annyira faradtvoltam, hogy Babekhoz nem jutottam el. Shame on me.
Szeretnem megjegyezni, hogy Rojketol megint olyan ajandekot kaptam, ami mindig velem van. Elso volt azesernyo, most pedig:
Ogni grande amore comincia con un bacio...
Every great love begins with a kiss.
Todo gran amor empienza con un baeso.
Cada grande amor comeca com um beijo.
Chaque grand amour commence par un baiser.
Olysan csokit kaptam, amiben ez volt benne - kis lapocskan. Es a kis lapocska pedig a laptopomon figyel egy cellux halom alatt. Jon oda, ahova en is. Mert hiszem, hogy minden hatalmas szerelem egy csokkal kezdodik...
De vegre aludtam... hiszem, hogy megerte...
Skip.